Alapismeretek I.
Ebben a fejezetben a legalapvetőbb ismereteket tárgyaljuk meg, a szabályoktól kezdve a bábukon át a legfontosabb fogalmakig.
NAGYON FONTOS!!!
A szabályokat,lépéseket helyesen tanuljátok meg, mert csak így fogtok tudni helyesen játszani, valamint így kerülhetitek el a kényes helyzeteket.
Ebben a leírásban a wikipédián található információkat közöljük. Kicsit szelektálva, a lényegre szorítkozva emeltük át a tudnivalókat.
A figurák
A játék kezdetén világosnak és sötétnek ugyanannyi figurája van: 1–1 király, 1–1 vezér, 2–2 bástya, 2–2 huszár, 2–2futó és 8–8 gyalog. A figurák kiindulási helyzetét, illetve mozgatásuk lehetőségeit a játék szabálya határozza meg.
A 8–8 gyalogon és az 1–1 királyon kívül minden figura tiszt. A huszárt és a futót könnyűtisztnek, a vezért és a bástyát nehéztisztnek hívjuk. A kiindulási helyzetben elfoglalt helyük (királyszárny vagy vezérszárny) alapján szokás beszélni királybástyáról, vezérfutóról stb., ezek azonban nem „hivatalos” elnevezések. Azt a sort, amelyen alapállásban a tisztek és a király állnak (világos esetében az 1., sötét esetében a 8. sort) alapsornak hívjuk.
A figurák értékét egyrészt a lépéslehetőségeik, másrészt az adott állás határozzák meg. Egyszerűbb esetben szokás úgy becsülni, hogy egy gyalog 1 egységet ér, egy könnyűtiszt 3-at, egy bástya 5-öt, a vezér 9-et vagy 10-et. Eszerint általános érvénnyel lehet azt mondani, hogy a vezér erejét tekintve kb. két bástyával vagy három könnyűtiszttel egyenértékű. A konkrét helyzetben ezek az értékek azonban egészen szélsőségesen is változhatnak.[7]
Bármely irányban (vízszintesen, függőlegesen, átlósan) léphet, de csak egy mezőt, vagyis csak közvetlen szomszédos mezőre léphet, kivéve ha sáncol. Két király nem állhat közvetlen egymás mellett, mert akkor mindkettő sakkban lenne, az előző lépésben tehát az egyik királlyal sakkba léptünk, ami szabálytalan lépésnek számít. A király a játék legfontosabb bábja, hiszen az egész játék a bemattolására irányul. A megnyitástól kezdve védeni kell, ezért is sáncolnak el sokszor hamar a játékosok. A játék elején általában passzív és védelemre szorul, a végjátékban, ahogy fogynak a bábuk a tábláról, többnyire aktivizálódik és erős támadóbábbá válik. A király mozgását korlátozza, hogy sakkba nem léphet, azaz nem állhat olyan mezőre, amelyen ki lehetne ütni. Azért csak „lehetne”, mert a szabályok szerint a király nem üthető. Ha mégis megtámadják, akkor meg kell szüntetni a támadást. Ezt három fajta módon tehetjük meg.
Amennyiben a fent leírtak közül egyiket sem lehet végrehajtani, de a király ütésben van, akkor a király mattot kapott.[8]
A perzsa neve „tanácsadó”-t jelent. (Wesir, Vazir /( وزير[9]Bármely irányban léphet, bármennyi mezőt, mindaddig, amíg a tábla széléhez nem ér, vagy egy másik figura nem kerül az útjába. Tehát a mozgása olyan mintha egyesítettünk volna egy futót egy bástyával. Ha az ellenséges figura, kiütheti, ha saját báb, meg kell állnia egy mezővel előtte. E szabály egyébként a huszár kivételével minden figurára igaz (csak a huszár ugrik, kivétel sáncolás). Tág mozgáslehetőségéből adódóan a vezér a sakkjáték legerősebb figurája. Értékét 9 gyalog értékében (vagy annál többen) szokták meghatározni, bár ez nagymértékben függ a játék állásától.
Folytatás a menü: Alapismeretek II. alatt